Nagytőke

Weboldal

Nagytőke község Csongrád megyében, Szentes és Kunszentmárton között, a Tőke-ér és Veker-ér szögletében terül el. A korai időktől kapott hely, amelyet tanúsítanak a határában feltárt honfoglalás kori és kora Árpád-kori temetők. Anonymus krónikája szerint a honfoglaláskor Ond vezért és fia Ete nemzetsége népesítette be a későbbi Csongrád vármegye, benne Tőke (a mai Nagytőke) területét.
Eddigi ismereteink szerint a település első okleveles említésére egy birtokosztás kapcsán 1488-ban került sor Theuke (Thoke) alakban. A szaktudósok megállapítása szerint a település neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló \\\"Tőke\\\" személynév a magyar \\\"tőke\\\" /fatörzs, fatönk, fatuskó) köznévből alakult, és favágó foglalkozásra utalt.
A Tisza-Maros szögének jó része már a szultán országához számított, vagyis a török közigazgatás szerint Szentes, Bökény, Tőke, Tés, Hékéd, Szentlászló, Donáttornya a szegedi szandzsákba, azon belül a vásárhelyi náhijébe tartozott.
Az 1526 utáni magyar összeomlás viharai nyilvánvalóan közvetlen közelről érintették vidékünk lakosait is. Erre vonatkozó adatokat elsősorban a magyar és török adóösszeírásokban találhatunk.
A kivetett adónemekből következtetni lehet a lakosság életmódjára főbb foglalkozási ágaira. Legfontosabb termékük a búz lehetett, de termeltek lent, kendert, káposztát, hagymát. A faluban egy szárazmalom működött. a legelőhasználat intenzív állattartásra utal. Legelterjedtebb a juh és a sertés lehetett, de fontos volt a szarvasmarha és a ló is. A kivetett adó mértéke alapján a méhkasok száma meghaladta a 70-et.
A török-tatár pusztítást Tőke is megsínylette, de a megmenekült lakosság visszatért, és újból felépítette régi lakhelyét, Bizonyítja ezt az 1570. évi török adóösszeírás, amely 26 családfő nevét rögzítette.
A \\\"tizenötéves háború\\\" idején (1593-1606) ismét lángba borult a vidék. Ezekben az években - a hagyomány szerint 1599-ben - pusztult el szinte teljesen Tőke. Tőke neve évtizedeken át csak pusztaként került említésre az okiratokban.
Közel fél évszázad után az egykori Tőke falu \\\"feltámadni\\\" látszott, ennek bizonyítéka a 1670 körül készült török defter, amely a környék és Tőke házbirtokosainak adatait tartalmazza.
Térségünkre újabb veszedelmet jelentett a Bécs alatt 1683-ban vereséget szenvedett török sereg visszavonulása. Szeged visszavételével nem értek véget a térség megpróbáltatásai. Gyula 1692-es sikertelen ostroma után 1693-ban a krimi tatárok ismét kifosztották és felperzselték a vidéket, élelmiszert gyűjtve a gyulai vár szorongatott védőinek. Tőke újabb pusztulása ezekre az évekre tehető.
Az 1703. szeptember elején kibontakozott nagy kuruc offenzíva eredményeként a Duna-Tisza köze Rákóczi csapatainak az ellenőrzése alá került.

Nagytőke újjászületése:
Az 1950-es évek elején felmerült Nagytőke önálló községgé alakítása, amelyet a Belügyminisztérium is támogatott. Területét Szentes határából hasították ki a következő külterületi lakott helyekből: Belsőecser, Jaksor, valamint Kaján- és Kistőke- és Nagytőke egy része. Az új községet közigazgatásilag a szentesi járásba sorolták be.
A községi tanács alakuló ülésére 1951. december 30-án került sor a nagytőkei népházban. A nevezetes események képviseltették magukat a megyei, járási, városi tanácsi- és pártszervek, a különböző szakszervezetek és társadalmi szervezetek, a MÁV, valamint a fegyveres testületek.
A megalakult új község hivatalosan 1952. január 1-éjén kezdte meg önálló életét. Alakulásakor a lakosság létszáma 1371 fő volt, területe 9574 katasztrális holt (5509 hektár), a lakóházak száma 362.
A megélhetést hagyományosan a mezőgazdaság és állattenyésztés biztosított. Az állatállomány igen jelentős: 2183 juh, 1745 sertés, 677 szarvasmarha, 413 ló.
A község területén 3 termelőszövetkezet alakult: Kalinin (1948), Ezüstkalász (1959), Új Barázda (1962). Az utóbbi kettő beolvadt a Kalinin Tsz-be, amely 1988-ban egyesült a szentesi Árpád Zöldségtermelő Szövetkezettel. Azóta községi székhelyű tsz nem működik. Területén jelentős mezőgazdasági termelést folytat a Pankotai Agrár Rt. Legfőbb termények: búza, kukorica, napraforgó, fóliás zöldségtermesztés.
A lakosság létszáma az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent:
- 1960-ban 1334 fő,
- 1970-ben 1016 fő,
- 1980-ban 716 fő,
- 1990-ben 587 fő,
- 2000-ben 529 fő
Igen magas maradt a külterületén élők aránya. 1980-ban csupán a lakosság 40 %-a (286 fő) élt a község belterületén.
Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint az aktív keresők száma 250 fő (170 férfi, 80 nő), ebből 211 fizikai, 39 fő szellemi foglalkozású. A kereső népesség 56 %-a mezőgazdaságban, 15 % pedig az iparban dolgozik, 41 % ingázó. A lakások száma 247. Az egyéni vállalkozók száma 1995-ben 13.
A községben két egyesületet tartanak nyilván: az 1953-ban alakult Önkéntes Tűzoltó Egyesületet és a 1993-as alapítású Polgárőr Egyesületet. A közművelődést Művelődési Ház és a Petőfi Sándor Könyvtár segíti.
Az egészségügyi ellátást orvosi rendelő, valamint anya- és gyermekvédelmi intézet biztosítja.
Az 1990-ben rendszerváltás után Nagytőke község is megalakította új önkormányzatát. A törvény előírásai alapján 7 fős képviselő-testülete alakult.
Az elmúlt 10 évben örökös forráshiánnyal küzdő község vezetőinek és a képviselő-testületnek legfőbb törekvése arra irányult, hogy megállítsák az elvándorlást, megőrizzék a nagy múltú település lakosságmegtartó képességét, s lehetőleg növeljék vonzerejét.
A hagyományőrzés jegyében a község 2001-ben Millenniumi emlék-oszlopot állított, 2002-ben pedig - újjáalakulásának 50 éves évfordulójának tiszteletére elkészítette a település címerét, amely a múltra és a jelenre egyaránt utal. A nemes egyszerűségű jelképet Berkecz István szentesi festőművész tervezte.

A címer heraldikai leírása: álló, csücskös talpú pajzs, amely pajzstalpban zölddel és vörössel vágott. A zöld szín a település mezőgazdasági jellegét, a vörös szín pedig a vérzivataros múltat fejezi ki. A felső mező zöld hátterén, cölöphelyen arany szívbe zárt életfamotívum lebeg, melyet más honfoglaló őseink is használtak. A pajzstalp vörös mezejében látható ezüst ikerpólya a község vizeire - a Tőke- és a Veker-érre - utal.